A homeopátia egy úgynevezett alternatív gyógymód, amit Samuel Hahnemann dolgozott ki 1796-tól kezdődően. A gyógymód Hahnemann azon az elméletén alapul hogy a „hasonló a hasonlót gyógyítja”, miszerint az az anyag, amely a betegség egyes tüneteit okozza egészséges emberekben, az képes meggyógyítani a beteg embereket is, megfelelő hígításban. Számos akadémikus tudós és értelmiségi szerint a homeopátia áltudomány. Szerintük a homeopátia hatását magyarázó alapelvek a fizika és a kémia ismert törvényeivel nem egyeztethetők össze, és soha nem jelent meg egyetlen valódi, számukra elfogadhatónak ítélt bizonyíték sem, ami igazolná a homeopátiás gyógymódok hatékonyságát. Ennek ellenére Magyarországon és Európában sokan használják humán és állatgyógyászatban és elégedettek az eredményeivel.

Alkalmazói szerint a betegségek olyan úgynevezett „potenciált” szerekkel kezelhetők, amelyek egészséges emberben a betegséghez hasonló tüneteket váltanak ki. A potenciálás szakaszos hígítással, és az egyes hígítások közötti „dinamizálással” (pl. dörzsölés, rázás, áramoltatás) történik. Állításuk szerint ezzel megszüntethetők a szer toxikus hatásai, míg a vivőanyag (többnyire víz, alkohol vagy cukor) átveszi a szer bizonyos tulajdonságait. A végtermék gyakran annyira híg, hogy vegyileg megkülönböztethetetlen a tiszta vivőanyagtól.